Üdvözlök mindenkit újra az ITTHONI FEDÉLZETEN!
Három és fél hét távollét után újra itthon! 11-én hétfőn fél órás késéssel 13,35-kor szállt fel gépünk Bristolból. Természetesen, most már nem félő izgalomban, de várva a repülést (mint tudjátok már, imádok repülni) szálltunk be a gépbe. Ott vártuk ki az indulást. Mikor felszállt a gép, vastag hófehér ködben, vagy inkább felhőben tettünk meg 6 percet, felfelé, amikor egy pillanat alatt felragyogott a nap, tündöklő felhőréteg egybefüggően terült el alattunk. Érdekes égi jelenség volt, amit még soha nem láttam, kitekintve az ablakon. Gépünk árnyékát gyönyörű szivárvány körben a hófehér felhőre rajzolva.(sajnos fotók most nem készültek) Különböző alakzatokban, hol mint a bárányok, vagy mint gyönyörű rózsacsokrok, aztán mint az északi sark hómezői, majd a fátyolfelhők, vagy tán nem is ez a nevük itt fent ebben a magasságban? Egész végig csak így láttuk a felhőket. De nagyon gyönyörű volt a látvány. Az égbolt csodás hófehértől, a gyönyörű kék árnyalatokon keresztül a szürkéig pompázott. Budapest felett kezdett felszakadozni a felhőzet, bár már sokkal lejjebb is szálltunk. A leszállópályára elég nagy sebességgel érkeztünk, majd kicsit döcögősre sikerült landolás után, késői fékezéssel, éppen hogy be tudott fordulni a gép a helyére. Nagy fiam (a tőle szokatlan módon) már várt bennünket. Megnyugtatott hogy a Budapesti leszállópálya sokkal hosszabb, mint a Bristoli. Bár nem ez volt az első utam, most egy kicsit neccesnek tűnt. Hazaérve, nagyon finom 3 fogásos kaja és hideg élelem is várt bennünket. Lányom meleg lakással és meleg szeretettel, izgalommal várt ránk. Természetesen én is izgatottan vártam, mit szól a kis ajándékunknak, majd gondolom blogjára is felrakja.